A kolligátumok olyan gyűjteményes kötetek, melyekbe több művet (pl. könyvet, kisnyomtatványt, kéziratot stb.) foglaltak egy fizikai egységbe. Ezek lehetnek egy szerző munkái, de származhatnak különböző alkotóktól is.
ALKALMAZÁSA
A feldolgozás során ezeket a műveket önálló egységként kezeljük, azonban van néhány lényeges eltérés:
- Általános elv, hogy példányadat csak egy kolligátumi tagnál lehetséges! Az esetek többségére az jellemző, hogy a példányadat az első tagnál [collig. 1.] szerepel. Régi állománynál, amikor különböző korszakokból származó művek vannak egybekötve, viszont ahhoz a taghoz kerül a példányadat, amely a legnagyobb értéket képviseli a könyvtári hierarchiaszinten (pl. barokk < antikva < ősnyomtatvány < kézirat). Ez nem feltétlenül az első tag lesz. A kötet raktári elhelyezése is ez alapján kell, hogy történjen.
- A 245 $n almezőben mindig jelölni kell, hogy az adott mű a kötet hányadik kolligátumi tagja
- A [collig. 1.], vagy a példányadatot tartalmazó [collig. x.] kivételével, az összes kolligátumi tag rekordjában használni kell az alábbi kapcsolati mezőt:
LKR $a ANA (állandó)
$b (az 1. vagy a példányadatot tartalmazó kolligátumi tag rekordszáma)
$l EUL01 (állandó)
$r 777 (állandó)
($s 02-99 berakható, hogy megmaradjon a művek köteten belüli sorrendje)
$m (az adott kolligátumi tag főcíme – mentéskor automatikusan bekerül!)
$n (az 1. kolligátumi tag főcíme – mentéskor automatikusan bekerül!)
PÉLDA
