INDIKÁTOROK
Első indikátor
üres nincs definiálva
Második indikátor
üres nincs definiálva
ALMEZŐK
$a A karakterek első és második csoportja (nem ismételhető)
$b A karakterek harmadik és negyedik csoportja (nem ismételhető)
$c Kiadási idő (nem ismételhető)
$d Kötet száma (ismételhető)
$e Nem szakaszolt fingerprint (nem ismételhető)
$2 Forrás (nem ismételhető)
$5 Az intézmény, amire a mező érvényes (ismételhető)
$6 Kapcsolat (nem ismételhető)
$8 Mezőkapcsoló és sorozatszám (ismételhető)
MAGYARÁZAT
Fingerprint vagy ujjlenyomat az a mechanikus eljárás során képzett karaktersor, amely egy régi nyomtatvány szabványos azonosítójaként használhatunk. Nincs egyetlen egységes nemzetközi standard, a két legelterjedtebb módszer a LOC (London-Oxford-Cambridge együttműködés eredménye – főként Olaszországban és Németországban elterjedt) és STCN (Short Title Catalogue Netherlands – főleg Hollandiában és Belgiumban elterjedt). A fingerprintet azért közöljük, mivel lehetővé teszi a kiadványok pontos azonosítását, segíti a csonka példányok meghatározását. Az EKL-ben a LOC fingerprintet használjuk, elsősorban az 1601 előtti kiadványoknál, de későbbi kötetek esetében is célszerű lehet megadni.
Főforrása a kiadvány egésze.
Megjegyzendő, hogy a fingerprint nem alkalmas a csak metszetekből, képtáblákból, térképekből, kottákból álló dokumentumok azonosítására és megkülönböztetésére.
A LOC fingerprint 16 karakterből áll, képzését alább ismertetjük. Lásd bővebben (a problémás eseteket is számba véve) angolul, franciául és olaszul, példákkal illusztrálva.
A karaktersor képzésére vonatkozóan fontos, hogy a központozás elemei önálló karakternek számítanak, tehát figyelembe kell venni őket, a szóközöket viszont nem! Az utolsó sorok azonosításához az ívjelzést, és az őrszót, valamint a margináliákat figyelmen kívül kell hagyni. A rövidítések (nazális jelölése stb.) szintén nem számítanak karakternek. Figyeljünk a kis- és nagybetűk pontos átírására!
ALKALMAZÁSA
$a almező
Azonosítsuk a címoldalt követő első nyomtatott recto oldalt, ennek jele α lesz. Azonosítsuk az oldal utolsó sorát. Több oszlop esetén mindig (recto vagy verso lapokon is) a baloldali oszlopot kell figyelembe vennünk, onnan vesszük a karaktereket.
1, 2: az utolsó sor utolsó két karaktere
3, 4: az utolsó előtti sor utolsó két karaktere
Keressük meg az α jelű recto után következő negyedik nyomtatott recto oldalt, ennek β lesz a jele.
5, 6: az utolsó sor utolsó két karaktere
7, 8: az utolsó előtti sor utolsó két karaktere
$b almező
Keressük meg az első olyan rectót, amelynek lapszáma arab számmal írt 13-as, ha ez hiányzik, akkor a 17-es, ha ez is hiányozna, akkor római számmal írt XIII vagy XVII, amennyiben ez is hiányozna, akkor a β jelű recto utáni negyedik recto oldalt keressük meg.
9, 10: az utolsó sor utolsó két karaktere
11, 12: az utolsó előtti sor utolsó két karaktere
Lapozzunk a versóhoz.
13, 14: az utolsó sor első két karaktere
15, 16: az utolsó előtti sor első két karaktere
Fontos: amennyiben a kiadvány terjedelme nem engedi meg valamelyik karaktercsoport kijelölt lapról való vételét (pl. rövidebb, mint 9 lap, így a harmadik csoport lapjához nem tudunk lapozni), abban az esetben vissza kell térni az utolsó olyan oldalra, ahonnét még tudtunk információt venni! Erről az oldalról kell venni további karaktereket, olyan módon, hogy a már használt soroktól a lap teteje felé haladva vesszük fel a további karaktereket, amíg 16 jegyű karaktersort kapunk.
Ezt a 16 karaktert követi zárójelben a következő 3 karakter egyike:
3 – ha az oldal 13 vagy XIII lapszámot visel
vagy
7 – ha az oldal 17 vagy XVII lapszámot visel
vagy
C – amennyiben a lapszámozás hiányosságai miatt a β jelű rectótól számolnunk kellett.
$c almező
Ezt követi a dokumentum kiadásának éve, amelyet kétféle módon adhatunk meg. Vagy 1) ahogyan a nyomtatásban is megjelenik, vagy 2) átírva arab számokra. Az EK-ban az arab és a római számok esetében az előbbi megoldást használjuk, minden mást (pl. anno) elhagyva.
Átírás esetén az évszámot követően zárójelben jeleznünk kell, hogy a kiadás éve hogyan szerepel a kiadványban. Legfontosabb lehetőségek:
R – amennyiben az évszám római számokkal szerepel.
A – amennyiben az évszám arab számokkal szerepel.
T – amennyiben az évszám szöveges módon szerepel (pl. Anno millesimo...).
Q – amennyiben az évszámot nem a címlapról vagy a kolofonból (hanem pl. a címből vagy külső forrásból) vettük.
$d almező
Amennyiben több kötetben megjelent művet dolgozunk fel, itt adjuk meg az aktuális kötet számát.
$2 almező
A 026 mező $2 Forrás almezőjében adhatjuk meg forrásként, hogy LOC (ez esetben: $2fei [értsd: ”Fingerprints = Empreintes = Impronte”]) vagy STCN (ez esetben: $2stcnf [értsd: ”STCN fingerprint”]) fingerprintet használunk.
$e almező
Lehetőségünk van a fingerprint (értsd: teljes betű- és számsor) bontás nélküli, egyben való közlésére is az $e almezőben. Az EK-ban nem használjuk, de adott esetben ugyanúgy alkalmas arra, hogy a kötetet azonosítsuk. Ilyenkor is jeleznünk kell, hogy LOC vagy STCN fingerprintet használunk.
PÉLDÁK
Ant. 1592 (bibszám: 000201553)
026 ## $alung m.g. $bz.s. ors. (C) $c1537 (Q) $2fei
Ant. 1523 (bibszám: 000201428)
026 ## $at,in .5.4 $br,re irti (3) $c1541 (R) $2fei
Ant. 1564 (bibszám: 000201481)
026 ## $aiens inge $bmons devn (C) $c1530-1540 (Q) $2fei
Ant. 1652 (bibszám: 000201633)
026 ## $aerne fitu $bntb- diti (3) $cMDXVI $2fei