Minden jogtörténeti témát tárgyaló dokumentumot a „jogtörténet” főtárgyszóval kezdődő, azt követő $z almezőben a népnevet/térbeliséget, azt követő (utolsó, tárgyszólánc végi) $y almezőben az időt meghatározó kötelező tárgyszólánccal látunk el, melyben a korszakot minden esetben jelölni kell.
Időjelölés: „ókor”, „középkor”, „középkor-újkor”, „újkor”.
Minden esetben kötelező tárgyszólánc:
650 $ jogtörténet $z népnév / térbeliség $y korszak
Pl.
650 $a jogtörténet $z magyar $y középkor
Kiegészítés ( jogtörténeti korszakolás):
Ókor: Kr. e. 3000- Kr. u. 565(!)-ig
Középkor: 565- ~1789 (magyar: 1848-ig)
Újkor: Európa ~1789- től (magyar: 1849-től): 19. sz., 20. sz. első fele
Anglia ~ 1700-tól: 18. sz.
Megjegyzés (kortárs művek): azok a régmúltban íródott művek, amelyeknek szerzője a korabeli hatályos jogot tárgyalja, nem történeti szemléletű művek, tehát esetükben a jogi szabályozás tárgykörét megnevező tárgyszóláncban nem jelölünk időt, és a „jogtörténet” kötelező tárgyszóláncot sem használjuk.
Történeti jogok
A történeti jogokat jelzős szerkezettel, egyenes szórenddel nevezzük meg. Csak két esetben kerülhetnek almezőbe: ha nem ’tételesjogi’ (intézménytörténeti) szempontból vannak tárgyalva, vagy ha jogforrási formát megnevező főtárgyszót követ.
Pl.
650 $a joggyűjtemény $x bizánci jog $x jogforrás
Történeti jogok ’tételesjogi’ tárgyalása
Azokat a dokumentumokat, melyek a történeti jogot ’tételesjogi” szempontból tárgyalják, minden esetben minimum két tárgyszólánccal írjuk le:
1. A kötelező tárgyszóláncban a korszakjelölés, kizárólag „ókor” vagy „középkor” lehet. Ha az ókori/középkori nép (melynek a joga tárgyalva van) és az újkori nemzet (modern állam) között történelmi-kulturális folytonosság áll fenn, a területiséget elsődlegesen az ’utódnemzet’ nevével jelöljük.
2. A párhuzamos tárgyszólánc (1) főtárgyszava a ’történeti jog’/jogrend megnevezése. Itt csak akkor jelölünk időt, ha több jogtörténeti korszakon át élő jogról van szó.
A szabályozott társadalmi kapcsolatok megnevezése
A tárgyalt társadalmi kapcsolatokra vonatkozó szabályokat (’jogintézmények’-et) a modern jogrendszer jogi fogalmaival nevezzük meg (a modern jogrendszer jogterületébe, jogágába sorolva), azokat mintegy „visszavetítve” az ókori, középkori jogokra.
Ókori jogok
Ókori jogok (népcsoportok, törzsek, államalakulatok joga…) tárgyalása esetén, ha nem lehet ’utódnemzetet’ megnevezni, akkor a kötelező tárgyszólánc $z almezőjében elsődlegesen az ókori állam(-alakulat) történelmi nevét jelöljük meg, ennek hiányában földrajzi/kulturális területegységet jelölünk.
DE! Ez alól szigorúan kivétel a mezopotámiai birodalmak (esetükben a „Mezopotámia” név használandó).
A tárgyalt jogterületet a konkrét ókori jogot jelölő főtárgyszóval kezdődő párhuzamos tárgyszóláncban nevezzük meg. Szükség esetén a főtárgyszó utáni $z vagy/és $x almezőben szűkítjük, pontosítjuk a jogot.
Séma
650 $a ókori jog $z területi pontosítás / $x jogterület ÉS
650 $a jogtörténet $z ókori területegység/államnév $y ókor
Pl.
650 $a görög jog $z Athén $x családjog ÉS
650 $a jogtörténet $z görög $y ókor
Ha a dokumentum tárgyköre valamilyen szempontból írásos jogi emlékhez is kapcsolódik, annak típusát feltüntetjük a 653-as mezőben.
Kiegészítés:
Tartalomtól, és a tárgyalás szempontjától függően használható pl.:
1. ókori történeti-kulturális területi egységet kifejező megnevezések: ókori Kelet, Mezopotámia.
2. földrajzi egység: Európa, Mediterráneum, Brit-szigetek.
3. állam(-alakulat), kistérség és birodalom-nevek: Fönícia, Palesztina, Egyiptom, India, Kína, Japán, Róma (királyság és köztársaság), Római Birodalom.
Középkori népjogok és társadalmi, területi szokásjogok
Ha nem lehet utódnemzetet megnevezni, akkor a kötelező tárgyszólánc $z (földrajzi) almezőjében elsődlegesen földrajzi térrészt jelölünk, kivételes esetekben az országnevet (ami megegyezhet az újkori országnévvel, pl. India, Egyiptom, Kína).
Séma
650 $a népjog/területi/társadalmi szokásjog $x törzsnév / népnév $x jogterület / területi / társadalmi szokásjog ÉS
650 $a "jogtörténet" $z ’utódnemzet’ / földrajzi területegység $y korszak
Pl.
650 $a germán népjog $x száli frank ÉS
650 $a jogtörténet $z Európa $y középkor
Megjegyzés: a kötelező tárgyszóláncban a germán törzsek utódnemzeteit csak a 13. sz.-tól különböztetjük meg egymástól, addig a $z almezőben Európát jelöljük. Az angol jogtörténetet a 7. sz.-tól számítjuk.
Történeti jogok jogforrásai
Történeti jogok jogforrásait a tárgyszóláncok végi „jogforrás” kifejezéssel jelöljük.* A jogtörténeti jogforrást párhuzamos tárgyszóláncokkal írjuk le:
1. A kötelező tárgyszóláncban a jogtörténet forrásaként.
2. Párhuzamos tárgyszóláncban a jog megjelenési formájaként.
Ha jogforrási forma nem nevezhető meg, vagy megnevezhető, de a forrás tovább pontosítható, a konkrét történeti jog forrásaként is megnevezzük. Tartalomtól függően 630-as mezőt is használunk.
Séma
650 $a “jogtörténet” $z földrajzi/népnév $x “jogforrás” ÉS
650 $a jogforrás formája $y korszak $x “jogforrás”
*Kivétel: Római jog ókori/középkori jogforrásai.
Kiegészítés: ha nem jogforrásról van szó (vagyis konkrét ’normaszövegről’), hanem történelmi / jogtörténeti forrásról (vagyis jogi emlékről), akkor ezt a tárgyszólánc végi $x almezőben a „forrás” szóval jelöljük, és (szükség szerint) a 653-as mezőben jelezzük a jogi emlék fajtáját.
Ókori jogforrás
Ha kizárólag az ókorban létező történeti jog forrásáról van szó, csak a kötelező tárgyszóláncban és a jogforrás típusát megnevező 650-es mezőben jelöljük a korszakot. Ha a jogforrás típusa a tudományos közmegegyezés alapján „törvénykönyvnek” nevezett írásos emlék, a 650-es tárgyszóláncban főtárgyszó lesz (úgy mint a „joggyűjtemény”), és az „ókor” jelölés mindig a közvetlenül utána álló $y almezőbe kerül. Más megjelenési formát a 653-as mezőben jelölünk.
Pl.
650 $a babiloni jog $x jogforrás ÉS
650 $a jogtörténet $z Mezopotámia $y ókor $x jogforrás ÉS
650 $a törvénykönyv $y ókor $x jogforrás
Középkori jogforrás
A párhuzamos tárgyszólánc főtárgyszavaként a jogforrás formáját nevezzük meg, emellett, ha megnevezhető, újabb párhuzamos tárgyszóláncban a ’jognemet’ / jogrendet is fel kell tüntetni. Ha a jogforrás több történeti jogot is magában foglal, azokat külön nevesíteni kell.
A jogforrás megjelenési formáját megnevező főtárgyszó után mindig a népcsoport / népnév neve pontosítása következik, és ebben a tárgyszóláncban időt nem jelölünk.
Pl.
650 $a jogkönyv $z germán $x jogforrás ÉS
650 $a jogtörténet $z Európa $y középkor $x jogforrás ÉS
650 $a germán népjog $z bajor $x jogforrás ÉS
630 $a Lex Baiuvariorum
Pl.
650 $a városi jogkönyv $z magyar $x jogforrás ÉS
650 $a jogtörténet $z magyar $y középkor $x jogforrás ÉS
630 $a Budai Jogkönyv
Kiegészítés: a 18. sz.-i nyugat-európai jogforrásokat a századnévvel kell jelölni.
Római jog
Ha a ’tételes’ római jogot tárgyalja a dokumentum, időbeliséget nem jelölünk, és kötelező tárgyszóláncot sem készítünk. Jogintézmény helyett jogágat, de ha szűkíthető elsődlegesen jogterületet nevezünk meg. Lásd még: A szabályozott társadalmi kapcsolatok megnevezése.
Séma
650 $a “római jog” $x jogterület /jogág/jogi kategória
Pl.
650 $a római jog $x kötelmi jog
Kiegészítés: ha a Római Birodalom jogi rendszerét tárgyalja a könyv, akkor készítünk kötelező tárgyszóláncot, és a területiséget a „Római Birodalom” névvel jelöljük, a Római királyság, köztársaság idejénél „Róma”-t használunk.
Római jog ókori/középkori jogforrásai
Római jog ókori/középkori jogforrásait kötött séma szerint tárgyszavazzuk: a „jogforrás” jelölés közvetlenül a „római jog” főtárgyszó után következik $x almezőben. Ha a jogforrás nem ókori, akkor a megjelenési formát megnevező tárgyszóláncban elsődlegesen a népnevet, másodsorban országnevet jelöljük.
Séma
650 $a „római jog” $x „jogforrás” $y „ókor”/„középkor” ÉS
650 $a „jogtörténet”$z „Európa” $y „ókor”/„középkor” $x „jogforrás” ÉS
650 $a „törvénykönyv”/„joggyűjtemény” $y „ókor” $z népnév $x „jogforrás”
VAGY
653 $a jogforrás megjelenési formája ÉS
630 $a jogforrás egységesített címe
Pl.
650 $a római jog $x jogforrás $y középkor ÉS
650 $a jogtörténet $z Európa $y középkor $x jogforrás ÉS
650 $a törvénykönyv $z germán $x jogforrás ÉS
630 $a Lex Romana Visigothorum
Bizánci jog jogforrása
Séma
650 $a „bizánci jog” $x „jogforrás” ÉS
650 $a „jogtörténet”$z „Bizánci Birodalom” $y „középkor” $x „jogforrás” ÉS
650 $a „törvénykönyv”/„joggyűjtemény” $x „bizánci jog” $x „jogforrás”
VAGY
653 $a jogforrás megjelenési formája ÉS
630 $a jogforrás egységesített címe
Pl.
650 $a bizánci jog $x jogforrás ÉS
650 $a jogtörténet $z Bizánci Birodalom $y középkor $x jogforrás ÉS
650 $a joggyűjtemény $x bizánci jog $x jogforrás ÉS
630 $a Hexabiblos
Újkori történeti jogforrás
Újkori történeti jogforrást a tárgyszóláncok végi „forrás” kifejezéssel jelöljük. Időjelölés: a kötelező tárgyszóláncban évszázadot/évszázadrészt jelölünk:
Magyar források: „19. sz.”; „20. sz. eleje”; „20. sz. első fele”. Az angol jogszabályoknál meg lehet jelölni a „18. sz.”-ot is.
A párhuzamos tárgyszóláncban a kiemelt jelentőségű jogtörténeti dokumentumok (pl. törvénykönyvek) időjelölése a pontos évszám feltüntetésével történik.
Pl.
650 $a Polgári törvénykönyv $z osztrák $y 1811 $x forrás ÉS
650 $a jogtörténet $z osztrák $y 19. sz. $x forrás
DE!
A nyugat-európai törvénykönyvek és jogszabályok évszámát/évszázadát csak akkor jelöljük, ha a szöveg az eredeti korabeli / történeti normaszöveg, azaz nem a többszörösen módosított ma is hatályos változat. (Jogszabálygyűjtemény esetén plusz párhuzamos tárgyszóláncot készítünk.)
A jogrendszer és jogi rendszer részleges történeti tárgyalása
Jogágak, jogterületek történeti tárgyalása
Ha újkori, vagy „középkor-újkor”-i korszak tételes jogát tárgyaló, de nem általános jogtörténetről van szó, akkor azt a kötelező tárgyszólánc végi $x almezőben a „közjog” vagy „magánjog” jogi kategória megnevezésével jelöljük amelybe a tárgyalt terület tartozik. Párhuzamos tárgyszóláncban a jogterületet / jogágat is kiemeljük főtárgyszóként. Ha jogintézmény történetét tárgyalja a mű, akkor újabb párhuzamos tárgyszóláncban az is főtárgyszó lesz (a tárgyszólánc végi $y almezőben időjelöléssel), és ilyenkor a jogterületet megnevező párhuzamos tárgyszóláncban a főtárgyszó a jogág legtágabb jogterülete, melybe a tárgyalt jogintézmény tartozik.
Kiegészítés: ha a dokumentum nem teljes egészében jogtörténeti mű, csak egy részében tárgyalja a jogterület/jogintézmény történetét, akkor a kötelező tárgyszóláncot nem használjuk, csak a tárgyalt jogi területről készítünk, „jogtörténet” pontosítással!
Megjegyzés:a jogág/jogterület középkori története nem összetévesztendő a középkori történeti jogokkal.
Séma
Minden esetben kötelező tárgyszólánc:
650 $a „jogtörténet” $z népnév (országnév)/földrajzi területegység $y korszak $x jogi kategória ÉS
párhuzamos tárgyszólánc (1):
650 $a jogág / jogterület $z népnév (országnév)/földrajzi területegység $x „jogtörténet”
ÉS
párhuzamos tárgyszólánc (2):
650 $a jogintézmény / jogi szabályozás tárgyköre $x jogterület / jogág / „jogi szabályozás” $z népnév (országnév) / földrajzi területegység $y évszázad/korszak
Pl.
650 $a jogtörténet $z magyar $y újkor $x magánjog ÉS
650 $a családjog $z magyar $x jogtörténet ÉS
650 $a gyámság $x családjog $z magyar $y 19. sz.
(= a magyar jogrendszer magánjogi területébe tartozó részének, azon belül a családjog jogterületébe tartozó gyámság jogintézményének története, és nem az egész magánjog története!)
Kivétel: vannak kivételek, pl. alkotmánytörténet.
A jogi rendszer valamely részének történeti tárgyalása
A jogi rendszer valamely részének (jogi folyamatok, jogalkotó, jogszolgáltató szervezetek…) történeti tárgyalását a Jogágak, jogterületek történeti tárgyalása pontban leírtakkal hasonlóan tárgyszavazzuk, de a kötelező tárgyszólánc végi ($x) almezőben a „jogi rendszer” pontosítás használatával különböztetjük meg a tételes jog történetétől. Párhuzamos tárgyszólánc főtárgyszava a tárgyalt jogi jelenség/szervezet. Konkrét intézmény esetén a 610-es mezőt is használjuk.
Pl.
650 $a jogtörténet $z magyar $y újkor $x jogi rendszer ÉS
650 $a bírósági szervezet $z magyar $x jogtörténet
Magyarázat:
’jognemek’: a középkori társadalomban párhuzamosan létező, területi vagy társadalmi tagozódás alapján kialakult szokásjogok.
’történeti jog’: az újkorban már nem élő jogrendek, szokásjogok, plusz ide értjük a ma is élő vallásjogokat is, ha az adott történeti korszakban van tárgyalva.
’újkori történeti jog’: 1. magyar: ~ 1848/49-tól 1948-ig megalkotott jogi szabályok. 2. Nyugat-Európa: 19. sz. elején/első felében megalkotott jogszabályok is.